Igen, hihetetlen, de az ősi optikai találmány ebben az űrkorszakban még megtalálható volt, persze csakis igen nagy pénzért és még nagyobb összeköttetés működtetésével. Esetleg örökléssel, vagy találva az utcán juthatott hozzá az arra érdemes, ez utóbbi kedvezményezettje volt Plafajás.

Manapság, amikor a szem bármilyen problémáját vígan megoldották kibernetikus, a szemet tökéletesen utánzó szerkentyűkkel, ez kész csoda volt.

Plafajásnak erre nem volt szüksége, de igen hatalmas tekintélynek látszott benne, és Ő adott a látszatra.

Pedig tudta, hogy azok az kiber szemek, valami fantasztikus tudással bírtak, például tökéletesen láttak a legteljesebb sötétségben, és akár a nap felszínén is képesek lettek volna úgy szűrni a fényt, hogy tulajdonosukat ne zavarja az intenzív ragyogás, már ameddig el nem párolog tulajdonosával együtt. Látni lehetett vele az ibolyántúli és inneni, az infravörös és a szuperfekete fényeket. Ezeknek ugyan semmi haszna nem volt, de a prospektusok szerint erre elengedhetetlen szüksége van mindenkinek. Ettől aztán mindenki elengedhetetlenül fontosnak is tartotta, aki olvasta a prospektust, vagy látta az éjjel-nappal holovíziókon leadott reklámokat. 

A kiber szem elterjedését azonban az a tulajdonsága emelte meg a legjobban, hogy bizonyos beállítás után át lehetett vele látni a ruházaton, nagy örömére a hímnemű népségnek. A nemek másik része pedig azért szerette meg, mert be lehetett vele állítani a szem színét, és így hozzá lehetett hangolni a legújabb kalaphoz, sálhoz, vagy éppen a kedvelt háziállat szemének színéhez, és át lehetett látni vele a ruházaton.