-Mondjad. -legyintett Viktor, hiszen megszokta, hogy aki csak szóba áll vele, az állandóan kér tőle valamit, valamiért.

…………………………………………

Ki zsíros állást, ki zsírmentes kolbászt, ki koffeinmentes kávét, ki pedig, demagógmentes beszédet.

-Én csak annyit kérnék tőled, -mondta az aranyhal- ha bajba kerülsz, akkor dobd a hátad mögé ezt a halpénzt, és én majd ott termek, hogy megúszhasd a helyzetet.

-Hogyan tudnál Te segíteni a megúszásban? -kételkedett Viktor, pedig megszokhatta volna már, hogy amelyik aranyhal tud beszélni és pénzt osztogat, az más csodákat is végrehajthat.

-Hal volnék, vagy mifene, az úszás minden csínja-bínja a kisujj….izé uszonyomban van -válaszolt az aranyhal. -de ne társalogjunk itt túl soká, mert még feltűnik valakinek, hogy egy volt miniszterelnök itt tátog az akvárium előtt.

-Nos akkor, hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! -búcsúzott Viktor, mert nem akarta a halat megalázni azzal, hogy nem a jól megszokott formulával köszönjön el.

(a mese folyamában előfordulhatnak olyan megmagyarázhatatlan, csodás fordulatok, melyek csakis arra szolgálnak, hogy a szerzőnek ne kelljen logikai összefüggéseket kitalálni és leírni azon oknál fogva, hogy úgysem kap érte egy vasat sem, akkor meg minek törj magát)

Viktor éppen felszállt a miskolci villamosra ( ez ilyen helyszínátugrós trükk volt, mert a vonatozást unalmasnak találom, bár viccelődhetnénk azzal, hogy Viktor az utolsó peronról integetett a lemaradt utasoknak és újságíróknak, de nem lenne igaz, mert az ablakból integetett.) és erősen megkapaszkodott, mert olyan látvány tárult a szeme elé ami a legedzettebb politikusok szívét is megremegtette volna. Uram! Ne hagyj el! (itt a jobb érzésű és gyenge idegzetű olvasók takarják el a szemüket, vagy váltsanak át egy közepesebb horror olvasására megkímélve magukat a feszültségtől) (jut eszembe, a feszültséget úgy is elkerülhetik, ha nem nyúlnak konnektorba). Na tehát! Figyelem!

Jött a jegyellenőr!