S, lőn.

El is indult Viktor a nagyváros rengetegébe, megkeresni a legnagyobb bakterházat, ahonnan a vasútra lehet szállni. Ment, mendegélt, ám egyszer csak megállították.

-Uram, nem kér egy Fedél nélkülit? Csak 100 forint.

-Nem köszönöm!

-Akkor csak néhány forintot…..

-Momentán, sajnos apróm sincs.

-Akkor egy darab követ….

-Azzal véletlen jól vagyok eleresztve. Tessék!

-Na, szerencséd, hogy volt nálad kődarab, különben kőbálvánnyá változtattalak volna…..

-Azt meg hogyan? kérdé Viktor.

-Hát én vagyok Meloccó Miklós szobrászművész! Ha Szent István koronázását megszobortam, a tied már igazán semmiség lenne. Tehát, itt van egy varázsos kődarab, és ha szükséged van segítségre akkor hajítsd el és én azonnal ott termek és csinálok egy térplasztikát belőle.

Átvette a követ Viktor és indult tovább az útjára fejcsóválva:

-Nahát egy szobrász követ ad nekem, mikor van elég otthon is! De! Ha elteszem, és szerzek hozzá pár darabot, akkor még saját kőbányám is lehet. -ábrándozott el Viktor.

Ment, mendegélt ábrándozás közben, és ismét az útjába sodródott valami. Egy hal.

-Jé, egy aranyhal.- csodálkozott el Viktor- most visszadoblak az akváriumodba.-

-Köszönöm! -rebegte a halacska, amint vízhez jutott a kopoltyúja. - És most a három kívánság!

-Mondjad. -legyintett Viktor, hiszen megszokta, hogy aki csak szóba áll vele, az állandóan kér tőle valamit, valamiért.

…………………………………………