Hamis egyenlevelek Irakból

Kedves Feleségem, Gyermekeim, Édesanyám, Apám és testvéreim. (nem kívánt törlendő)

Innen írok Irakból, ebből a vendégszerető és gyönyörű országból, ahol olyan csodálatosan, és olyan jól érzi magát a parancsnokom, hogy haza sem enged innen még egy darabig, mondván, ”élvezzem ki ezt a csodát”.

Mióta itt vagyunk rengeteg eredményt elértünk. Büszkék vagyunk építményeinkre! A tökéletesen kiépített lövészárok, bunker és homokzsák mellvédrendszerünknek csodájára járnak a helybeliek, és ellenőrzik is annak sebezhetetlenségét! Próba robbantgatásokkal.

Nem akármilyen munkát végeztünk! Felújítottuk a városka iskoláját, kórházát és temetőjét. Ide aztán, hogy vigyázzunk az állagára, be is költöztettük a parancsnokságot és a tábori kórházunkat. Még sikerült Ali étterméből is Mc Donalds-ot csinálni, ami már tényleg az itteni kultúra csimborasszója. Javítottunk a városka vízellátásán is, mert hárommal több lajtos kocsi hozza a vizet a táborba. Az áramellátást is biztosítottuk. Mindenkinek adtunk két zseblámpaelemet. Mi meg látunk az éjjellátó készülékünkkel sötétben is.

Olyan JÓ itt! Ha látnátok, milyen szeretettel vannak irányunkban! Itt aztán tényleg imádják az amerikai felszabadítókat. Helyi szokás szerint, lövöldöznek örömükben, ha arra járunk őrjáraton. Ajándékokkal halmoznak el bennünket. Pótlandó a hadianyagainkat, kézigránátokat, rakétákat, robbanóanyagokat, aknákat hajigálnak felénk egész utunkon. Itt ugyanis, nincs virág amit elénk szórhatnának. Ha bemegyünk a piacra egész gyerekhad özönlik ránk örömükben és “baksis, baksis” üdvözlő szavakkal nyújtogatják kezecskéiket, hogy megrázhassák hős bajtársaim kezét. Mi élünk is a vendégszeretettel és sokszor megyünk házhoz, ismerkedni, keresni a jó barátokat. A Szaddam nevű fickót és társait keressük mindenkinél, állítólag Ő volt itt a legnagyobb médeasztár, tele van képeivel a város, és mi szeretnénk autogramot kérni tőle.

Az itteni nők gyönyörűek. Már háztűznézőbe is mentünk többször. De később eloltottuk, hogy a helybéliek érezzék barátságunk előnyeit.

Némi üzletet is kötöttem itt, mert vettem vagy 100 négyzetkilométer sivatagot. Termelni ugyan nem lehet rajta, de a naplemente onnan a leggyönyörűbb a világon. Micsoda romantika, mikor a nap lenyugszik a sok kilőtt harckocsi között. A roncsokat majd később eladom jó pénzért. Csak meg kell várnom, míg újra értéke lesz az ócskavasnak, ugyanis még nagy a túlkínálat.

Képzeljétek! Néhányan közülünk annyira fantasztikusnak tartják az itt kialakított demokráciát és békét, hogy inkább öngyilkosok lettek, mert nem tudták elviselni a gondolatot, hogy újra visszatérjenek az elavult öreg Amerikába. Ők már nem tudnak élni az igazi szabadság nélkül.

Most csak ennyit írok: Szeretettel Ölel Fiatok