Mese a barangoló legkisebb Orbán fivérről 4.
2005.02.12. 23:30
-Mondjad. -legyintett Viktor, hiszen megszokta, hogy aki
csak szóba áll vele, az állandóan kér tőle valamit, valamiért.
…………………………………………
Ki zsíros állást, ki zsírmentes kolbászt, ki koffeinmentes
kávét, ki pedig, demagógmentes beszédet.
-Én csak annyit kérnék tőled, -mondta az aranyhal-
ha bajba kerülsz, akkor dobd a hátad mögé ezt a halpénzt, és én majd ott
termek, hogy megúszhasd a helyzetet.
-Hogyan tudnál Te segíteni a megúszásban? -kételkedett
Viktor, pedig megszokhatta volna már, hogy amelyik aranyhal tud beszélni és
pénzt osztogat, az más csodákat is végrehajthat.
-Hal volnék, vagy mifene, az úszás minden csínja-bínja a
kisujj….izé uszonyomban van -válaszolt az aranyhal.
-de ne társalogjunk itt túl soká, mert még feltűnik valakinek, hogy egy volt
miniszterelnök itt tátog az akvárium előtt.
-Nos akkor, hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! -búcsúzott
Viktor, mert nem akarta a halat megalázni azzal, hogy nem a jól megszokott
formulával köszönjön el.
(a mese folyamában előfordulhatnak olyan megmagyarázhatatlan,
csodás fordulatok, melyek csakis arra szolgálnak, hogy a szerzőnek ne kelljen logikai
összefüggéseket kitalálni és leírni azon oknál fogva, hogy úgysem kap érte egy
vasat sem, akkor meg minek törj magát)
Viktor éppen felszállt a miskolci villamosra ( ez ilyen
helyszínátugrós trükk volt, mert a vonatozást unalmasnak találom, bár
viccelődhetnénk azzal, hogy Viktor az utolsó peronról integetett a lemaradt
utasoknak és újságíróknak, de nem lenne igaz, mert az ablakból integetett.) és
erősen megkapaszkodott, mert olyan látvány tárult a szeme elé
ami a legedzettebb politikusok szívét is megremegtette volna. Uram! Ne hagyj
el! (itt a jobb érzésű és gyenge idegzetű olvasók takarják el a szemüket, vagy
váltsanak át egy közepesebb horror olvasására megkímélve magukat a
feszültségtől) (jut eszembe, a feszültséget úgy is elkerülhetik, ha nem nyúlnak
konnektorba). Na tehát! Figyelem!
Jött a jegyellenőr!
|