Azzal, hogy Viktor átvágott a pocsajiak földjén, és egyúttal átvágott néhány arra érdemes zsurnalisztát is, továbbindult sosem látott földek, sosem látott emberek közé, zászlajára írva a jelmondatot: Ismerjük meg egymást, vagy legalábbis ismerjetek meg engem! Ment, mendegélt hű audijával és éppen arra gondolt, hogy rögvest meglátja az acélvárost, mikor elépenderült hű fegyverhordozója és PR-os apródja, Philipp! -Nem addig a! Főnök! -Hanem meddig?- lepődött meg Viktor -Mi meddig? lepődött vissza a kérdezett. -Ami nem addig. -értetlenkedett Viktor, pedig büszke volt, hogy Ő milyen megértő tud lenni, de ez nem az a perc volt és úgy tűnik sokáig nem is lesz az. -Hát a kocsi! Most meglovagoljuk a nosztalgiahullámot, és vonatra ülünk.- tervezett egy hatalmas képzavart, veszett gyorsasággal a PR apród -Nem zsenant az? -Mitől lenne? Kádárnak még sajátja is volt! -Ha most krumplileves lesz az ebéd, akkor inkább lemondok mesehősi beosztásomból, és visszamegyek államügyekkel foglakozni. -próbált Viktor részvétet ébreszteni maga iránt. -Na, az ugyan nem lesz, de zöldbableves, meg pörkölt az igen! -Vágott vissza feltét nélkül Philipp. -De én azt nem annyira szeretem, a zöldbab például szeleket csinál, én meg nem szeretném még egyszer a "Fényes szelek" idejét átélni. A pörkölttől is elszokott a gyomrom már, egy jó polgár, kímélően étkezik. -Nos ezt azért megoldottam, Főnök! Visz magával két titokzatos táskát, amiben a házigazdák ajándékai lesznek, olyasmi, mint kaviár, homár, füstölt lazac, tokaji aszú. A panelházból meg úgyis kizárjuk az újságírókat. -Jól van, csak menjünk már, mert, még egy perc és Bigfater belefárad a meseírásba, és itt maradok félúton Pocsaj és Szolnok között. (azért ez nem volt szép tőled, gondolom mint meseíró, és bosszúból későbbre halasztom a folytatást….tudom, visszaélek a helyzetemmel de a mese és a hatalom birtoklása ilyen kegyetlen.) Bigfater (Még visszajövök!!)