A konyhában
2005.01.09. 17:55
Plafajás elindult a jelzett ajtóhoz, majd belépett a konyhába. Jellegtelen egy helyiség volt, szemben az egyik oldalon egy éjfekete fal volt, míg vele szemben egy tálalópult, ami alatt és felett tároló szekrények hatalmas színkavalkádja. Körülnézett a szekrényekben, de csak edények ivóalkalmatosságok, evőeszközöket talált. Élelem, amiből össze lehetne csapni valami táplálót, semmi. Plafajás úgy gondolta, hogy ha valami tápláló, akkor az már meg is felel a kívánalmaknak, márpedig minden étel, tápláló. Az ízről ne beszéljünk. Plafajásnak a szakácstudománya, kimerült egy két gomb benyomásában, ami éppen nem egy nagy durranás. Éppen egy fohászt eresztett volna meg mikor a háta mögül egy hang szólalt meg:
-Üdvözöllek!- Plafajás úgy perdült sarkon, mint akibe giroszkópot építettek be. Nem látott senkit, csak egy fekete falat. Aztán a fal egy része képernyővé alakult és egy mosolygó szép női arc tekintett rá.
-Öööö….-bocsánat, de kihez van szerencsém,
-Judith vagyok!- mutatkozott be a képernyőt betöltő arc.
-Magácska itt van valahol? -kérdezte meglepetten Plafajás.
-Nem én maga a gép vagyok, egy konyhai élelmezési robot. A típusom, Judith 001. Plafajásnak leesett az álla. Ez a típus csakis szuperűrhajókba lett beépítve, és jó, ha három működik a világegyetemben. Egyszerűen, nincs aki, megfizesse ezt a luxuscikket.
-Nem semmi!- mondta -azt hiszem, szeretnék valami ételt kérni négy főre, illetve háromra plusz a Kocsonya.- javított.
-Azt adjam, amit szoktam? -tette fel a kérdést Judith.
-Gondolom, az jó lesz!
- Nos itt van. -hangzott, és ezzel egy időben kinyílt egy ajtó, és ott gőzölgött az étel. Már amennyiben az ilyet annak lehet számítani, hiszen egy nagy tál zöld pudingszerű anyagot látott.
-A ketjacs! -ismerte fel. Ez egy ízetelen, szagtalan, űrétel. Semmi jó nincs benne, csak annyi, hogy minden fontosat tartalmaz, ami kell egy élőlénynek az élethez. Ezen kívül csak egy jó tulajdonsága volt, ha nem kellett ezen élni. Aki feltalálta, az előbb iszonyúan meggazdagodott, majd elszegényedett, mert minden pénzét a bujkálásra kellet költenie a vérére szomjazó asztronauták elöl.
-Ezt szeretik?- kérdezte.
-Nem, de eddig nem kaptak mást.
-Hogyan, miért, mi történt? -dömpingelt a kérdésekkel Plafajás.
- Nem érdemeltek mást, még egy szakácsot sem hoztak a hajóra, csak benyögték, hogy mit akarnak. Hát mi vagyok én? - durcáskodott Judith.
-Ha szépen kérem, kaphatunk valami mást? - lépett át a duzzogás felett Plafajás.
-Hát persze! Egy Szakácsnak minden kívánságát teljesítem!- lelkesedett Judith.
Plafajás érezte, jó úton jár, itt még gombokat sem kell nyomogatni.
|