A hajó, lazán megrázta magát és lustán felemelkedett a szikrázó égbolt felé, percek alatt kilépett a bolygó légköréből és egyre gyorsuló tempóban kezdte elhagyni Vogária naprendszerét. Bent a hajóban, közben lázas munka folyt. A Kapitány az űratlaszt nézegette, legalábbis annak látszott a külseje szerint, pedig egy "Csillagközi Popó és Cici Magazin Unatkozó Kapitányoknak" című folyóirat volt ravaszul a borítóba helyezve. AZ, egyenként ellenőrizte az összes kibernetikai funkciójának helyes működését. Kocsonya a megszokott helyén, előtte egy vezérlőpult, amit beterített a magából kibocsátott biomassza. Látni semmit nem lehetett, csak azt, hogy a massza alatt sebesen nyomódnak be a billentyűk, és a falon levő képernyőn vezérlőkaraktarek tengere hömpölyög.

-Ideális titkárnő! -jutott eszébe Plafajásnak, aki nyugodtan várakozott annak tudatában, hogy Ő szakács, és egy szakácsnak semmi dolga az indulással, repüléssel, és egyáltalában semmivel. Idilli állapot.

Köztudottan, az idilli állapotok nem szoktak sokáig fennállni. Ezek ilyen természetűek.

-Éhes vagyok!- sóhajtott fel a Kapitány, mivel a magazin nyálcsorgató képei meghozták az étvágyát.

-Én is! -csatlakozott a témakörhöz AZ, éppen visszahúzva ujjába egy analizátor tapintótüskéjét.

-Placcs- hallatszott kocsonya felől, de ezt nem lehetett tudni, hogy éhes e, vagy csak úgy toccsant egyet a figyelmet felhívva magára. Miután mindenki rá nézett, kerekített egy hatalmas szájat, még hatalmasabb szemfogakkal, amiket egy háromágú nyelv körbenyalogatott. Eléggé egyértelmű volt az utalás. Plafajás, úgy tett, mint aki nem hall, nem lát, és teljességgel lefoglalja önnön létezésének átelemzése.

-Szakács! Enni akarunk! -konkretizálta nyomatékosan a Kapitány.

-Hol a konyha? Mellesleg, mint említettem, nem tudok főzni! -próbált hárítani Plafajás.

-A konyha közvetlen mellettünk található. Azon az ajtón át lehet megközelíteni, amin ott a felirat: KONYHA.

Tényleg, -csodálkozott el Plafajás -minő célszerűség.