-Rossz előjel- mormogta magában, pedig csak egy rágógumi földi porhüvelyébe lépett. A gyengén, vibráló félhomályban elindult arra amerre a vezérlőhidat sejtette, másfele meg nem mehetett, mert ez csak egy sima folyosó volt, egy-két ügyes csapdával, ami abból állt, hogy bizonyos fémcsövek fejmagasságban keresztezték az útját. Az elsőnél megtanulta, a másodiknál egy életre megjegyezte, hogy jobb lehajtott fejjel közlekedni. A fejét sem veri be, és hasra sem esik, mint az előbb, egy álnok kígyózó tömlő jóvoltából. Közben háta mögött nyikorgó, hanggal lezáródott a menekülés útja. El volt zárva a külvilágtól.

-Nem lehetek ennyire pesszimista! Nézzük a jobbik oldaláról a dolgokat. - de hiába akarta, nem volt olyan oldal.

Eljutott egy nagy raktárba, amely dugig volt konténerekkel, és mikor átpréselte magát köztük máris felkapaszkodhatott egy lépcsőn. Aztán egy másikon, majd rögtön jött egy harmadik. -Mi a fene van? Itt csak lépcsők vannak? -de mire ezt végig gondolta, máris a vezérlőterem ajtaja előtt állt. Belépett, és megdöbbent. A teremben hárman voltak, illetve ketten, de nem, mégis hárman, ha magát is ideszámítja, és nem számítja bele a hatalmas tojástartóban rezgő kocsonyát. -Egy kranjukle!- kiáltott fel.- Hiszen ezeket kipusztították!

-Ó nem mindet! -szólt a kapitány. Őt még akkor vittem el mikor még bőven volt a bolygón.

-De….de, minek kellett?

-Akkor még úgy gondoltam, hogy jó kis háziállat válhat belőle, feleszi a hulladékot, tisztán tartja a padlót. Tiszta haszon.

-És most?

-Ó, hát rendkívül tanulékony és okos. Már Ő a Navigátor! Csodálatosan irányítja a hajót! Remekül kártyázik, és nem mellesleg, a padlót is tisztán tartja. De hadd mutassam be a hajó legénységét! Itt mellettem AZ.

-AZ?

-Nem az, hanem Ő, a Neve AZ!

Plafajás közelebb lépett AZ -hoz és kezet nyújtott, de hirtelen vissza is rántotta, mert egy bionikus kéz fogadta volna az üdvözlést, ami mindenféle szerszámmal volt ellátva, köztük egy csúnyán fenyegető harapófogóval. Jobban szemügyre vette AZ-t. AZ, emberbe költözött robotnak tűnt, vagy fordítva. Az arányok még nem igazán dőltek el. Bár a fej igazi emberé volt , de a szemek bionikusak (tudjuk, ami mindenhol lát, sőt még a színét is változtatja)

a mellkasán néhány kijelző türemkedett ki a szőrzetből, lába három volt, keze szintén, és ezekből, sosem látott szerszámfélék(horror kedvelőknek: kínzóeszközök) álltak ki, vagy simultak a karhoz.

-AZ, tulajdonképpen humanoidnak született, de annyira megszerette a technikusi munkát, hogy mindig fejlesztette magát, a jobb és hatékonyabb munkavégzéshez. Olyan mint egy nő, amelyik elégedetlen a testével és folyton plasztikai sebészhez jár, csak Ő cuccokat rakat magára.- ömlengett a kapitány.

-'reggelt, szakács! -üdvözölte Plafajást AZ. Látván, hogy ebből nem lesz kézrázás, pedig a kedvence, a tízezer voltos áramütés volt, amit az ujjai végén is tudott produkálni. Mind a tízen.

-Plafajás a nevem! -szólt Plafajás

-Nem baj szakács. Majd szólj ha elromlott valami, megjavítom. Ha kell a testeden is alakíthatok, képzett transzplantáló vagyok.

-Kösz nem! Meg vagyok elégedve a mostanival.

-Láttam jobbat is. -fitymálta le AZ.

Na jó, ebből elég! -vágott közbe a kapitány- Még hosszú az út, ráértek évődni. Bemutatom a Navigátorunkat is! Íme Kocsonya!

A tojástartóban terpeszkedő Kocsonya erre egy kezet formált és egy nyúlványon plafajás felé lengette. Plafajás villámgyorsan zsebre vágta mindkét kezét. -Jobb a békesség, és mindkét kéz. -gondolta, és inkább megeresztett egy barátságos vigyort.

-Kapitány- fordult a kapitányhoz- Hogy hívhatom?

-Ó, mi nagy barátságban vagyunk, úgy hogy Te, szakács, szólíts csak nyugodtan, Kapitánynak. Ezzel jól el leszünk.

-Plafajás ha kérhetem.

-Kérheti, de maga szakács, a neve meg alig jegyezhető meg. Kerüljük el a véletlen rosszul kiejtett nevek okozta súrlódásokat. Ugye megérti, szakács!

-Meg- adta fel Plafajás.

-No akkor indulás- adta ki a parancsot a Kapitány. És indultak!