-Istenem! Ez egy rozsdaboglya!- s�hajtott fel benne egy bels� hang.

-Az!- v�laszolt a k�ls�, meg�llap�tva a t�nyt, ami nagy bet�kkel volt felfestve az �rhaj� oldal�ra. "ROZSDABOGLYA".

Mint egy szalagc�m. Esetleg egy alfejezet c�me. M�g esetlegesebben, egy nagybet�s karakterhalmaz.

Az �rhaj�, pont �gy n�zett ki, mint amit innen-onnan szedtek �ssze. Ez nem a v�letlen m�ve volt, hiszen a haj�test a Nagy Galaxis h�bor�ban deb�t�lt, �s r�szei az ott sz�tsz�r�dott, majd �cskapiacra ker�lt alkatr�szekkel volt felszerelve. A k�t oldal�n, mint bibircs�k, hatalmas f�l gomb�cok tapadtak r� a t�rgener�torok, m�g a tetej�n a gravit�ci�s hajt�m� tr�nolt.

-Mi van ember? Ha nem igyekszik, itt hagyjuk!!- harsant az �rhaj� fel�l.

R�gt�n megbotlott �s k�ts�gbees�st sz�nlelve �lt le Plafaj�s.- H�tha ez bej�n-gondolta.

-No j�! Vicceltem! Megv�rjuk! -k�z�lte az el�bbi hang.

-Nem j�tt be- de ezt nem akarta gondolni, �s m�gis.

S�hajtva fel�llt �s tov�bb l�pdelt, mint aki s�lyos keresztet cipel, pedig csak a h�tizs�k nyomta a v�ll�t. De az nagyon.

A ROZSDABOGLYA egy nagy halom �cskavas volt, ami m�r r�gen meg�rett volna a beolvaszt�sra, �s ezt csak azzal ker�lte el, hogy minden olvaszt�r undorodva fordult el t�le, nehogy beszennyezze vele tekintet�t �s k�sz�l� �tv�zeteit.

(hi�ba h�zom, halasztom a dolgot, egyszer csak be kell l�pnie h�s�nknek a haj�ba, k�l�nben elakad a t�rt�net, mint k�rv�ny a b�rokr�ci�n. V�gjunk bele! -de ezt m�r Plafaj�s biztat�sk�ppen mondta, �s bel�pett a Rozsdabogly�ba. Sz�ks�ge volt biztat�sra. Nagyon, nagyon nagy sz�ks�ge.