-Talán segítene ezen a letargián egy vérforraló kalandos út a végtelenbe. - a gondolatot ahogy szokás, azonnal a tétlenség követte.

Sravrai Plafajás a nyugodt, megfontolt kivárás mellett dönt minden esetben, mikor az elhamarkodottság káros mozgásra ösztönözné.

Végső soron neki van igaza. Ha igaz amit mondanak, akkor az Úr sem egy időegység alatt teremtette a világot, és ki tudja mennyi ideig gondolkozott, mielőtt cselekedett. Jól átgondolva a történéseket, igazán ráért volna, megfontoltabban tenni venni.

 Elfelejtkezett például olyan dolgokról, amit teremtményeinek kellett kitalálniuk, fáradságos munkával, vagy a természettől kellett elvárni a megoldást.

A természet, és az idő meg különleges dolog. A természetnek van ideje, az időnek meg természete. Ez utóbbi annyit jelent, hogy múlik. Hol lassan, hol gyorsan, hol meg nincs is idő.

 Fénysebességnél például nincs is idő. Se az öregedésre, se a fékezésre. Aki elénk lép ilyenkor, magára vessen, vagy ugorjon. Térben és időben.

A baj csak az az ugrásnál, hogy visszafele törénhet csak az időben. Előre sosem.

A Teremtő nem akarta a sorsot, és a lottó számokat előre megláttatni. Bölcs gondolat és előrelátás, hiszen ha mindenki előre és vissza ugrálna az időben tele lennénk lottómilliomosokkal, ezáltal a nyereményalap fedezeteként, minden tipp befizetését milliókban kellene meghatározni. Persze a galaktikus lottóbizottság akkor is levenné a maga hasznát, így maximum mindenki a befizetett pénzének negyedét nyerné vissza.

Tehát, úgy jó, ahogy van.