Sajnálatos módon, és ígéretemtől eltérően nem folytatódott az írás. Tekinthetjük úgy is az eseményeket, hogy időugrást hajtottam végre. Elvégre eltelt, azóta néhány földi hónap. Kicsit lassú, hagyományos módon realizálódott ez az ugrás, de hát kicsire ne nézzünk.

Szóval, bizottság. Bizony ezt a technikai megoldást ezek szerint nem a földi halandók találták ki, hanem maga az Úr.

Talán magányában, talán hirtelen megvilágosodásában arra a következtetésre jutott, hogy egyedül van. Ez bizony néha kellemetlen, hiszen saját példánkból is tudjuk, milyen jólesik, ha van valakinek hozzánk egy kedves szava, behozza kávét, vagy éppen imád minket.

Természetesen ez nem nyilvános a megteremtett világok részére, mert minek kötné a teremtmények orrára a teremtésük körülményeit. Mindezt annál is inkább, mert nem minden élőlénynek van orra, és ugyebár az Úr előtt egyenlők volnánk, tehát kivételezés lenne az orrosokkal szemben. Ez, esetleges megorroláshoz ugyan nem vezethetne orrnélküli sorstársainknál, de jobb, ha nem feszegetjük a témát, hiszen ők meg vannak fosztva az orrturkálás gyönyörűségétől. Cserébe viszont nátha esetén nem csöpög.

Egál. Az Úr igazságos.

Következő