Az Űr végtelenje, éppen véges időt adott két szépreményű földi lény, mesterséges műholdon történő, már unalomig ismételt keringésének.

 Kicsit lazán kezelték az ellátmányt, így pontosan úgy jártak, mint amikor Farkas Bertalan (az első repülő farkas, ráadásul magyar, de ezt Ő nem bánta meg, csakúgy mint Béla, aki ugyan nem repült, de a magyarságát nem bánta Ő sem, lévén vezetékneve!) a MIR űrállomáson járva, lebegve, megéhezett.

 A hajónaplóban, természetesen rögzítve lett az, azóta fogalommá vált bejegyzés: Farkas:éhes vagyok.

 Ez a naplóbejegyzés Bajkonurban megtalálható a szigorúan titkos és "pofán váglak, ha elmondod másnak" titkosítási minősítés alá került dokumentumok között.

A szigorúan ellenőrzött fejadag éppen arra volt jó, hogy éhen ne halljanak, tehát cseppet sem csoda mikor az asztronauták, lopva ugyan, de egymást méregetik a hasznosítható fehérjetartalom kritikus megítélése végett.

Most ugyanez játszódik a Nemzetközi űrállomáson. A mentesítő karácsonyi járat, "Mit hozott a Jézuska?" fedőnévvel ellátott indítása csak cseppnyi remény, hiszen oda is kell érnie, ráadásul a földi személyzet is kiemel a csomagokból ezt-azt, mint a MALÉV alkalmazottak, mintegy természetbeni jutatásként.

Nem is csoda, hiszen itt a karácsony, és ki nem örül egy kis űrkonzervnek, vagy éppen kétszersültnek (főként, ha egyszer sült sem igen kerül az asztalra), a pulykáról és egyéb finomságokról nem is beszélve.

Tehát, van miért szorongani, akár a 6-os villamoson. Reménykedjünk hát, nehogy kialakuljon egy új nemzetközi konfliktus, egy hirtelen felindulásból elkövetett emberevés minősített esetéből.

(közben az Űr végtelenje, mit sem törődve halandóinkkal, tovább végteleníti magát.) Bigfater